Összegzése a rendezvénynek:
2014. április 25-27.
A Jáki Apátság megalapításának 800. évfordulója

Célunk, célom az volt amellett, hogy magát a fennmaradás nyolcszáz esztendejét megünnepeljük, a mához is szóljunk, sőt elsősorban a mához szóljunk. A nyolcszáz esztendőn változtatni már nem tudunk, de a jövőt még tudjuk és kell is alakítanunk! A program összeállítás erről a tervemről szólt. Szerettem volna igazán magas szintű (színvonalú) koncerteket vinni a templomba lélekemelés gyanánt, szerettem volna sport programokat az önfeledt közösség építés céljából és egyéb kulturális programokat mindezek esszenciájaként. Az egyéb nem leminősítést jelent, csak jellegében mást, mely ugyanolyan magas színvonalú, mint a többi. Tervem sikerült, minden program sikeresen lezajlott. Összesen 47 programszám került megrendezésre a három nap alatt zökkenőmentesen a résztvevők szerint nagy sikerrel.

Természetesen tökéletes nincs, csak törekedni lehet rá itt is voltak hibák, nem lehet mindenki teljesen elégedett. Talán a kevesebb több lett volna, hiszen többször párhuzamosan futottak programok. Azzal a reménnyel indultam neki 2 éve a szervezésnek, hogy egy ilyen különleges alkalom egy ilyen különleges helyen nagy tömegeket vonz. Mivel a sokaságnak különböző igénye, ízlése van ezért történt így a szervezés. Kritikaként több helyről kaptam azt meg, hogy nem volt kellőképpen meghirdetve, látva több ízben a viszonylag kisszámú látogatót. Erre annyit szeretnék reagálni, hogy Jákon minden háztartás megkapta a teljes programot, több mint 800 család. Vas megye minden városába, ezenkívül Zalaegerszegre, Keszthelyre, Hévízre, Veszprémbe és Budapestre 5.000 db színes leporellós műsorfüzetet szórtunk ki a teljes szám több, mint 80%-át a vasi városokba. Megjelent az eseményről öt-hat kisebb nagyobb cikk a Vas Népe megyei napilapban. Egy nagy cikk a Veszprém megyei Naplóban, két kisseb hír a Zala megyei Hírlapban. Volt riport előzetes a Szombathelyi tévében, a Magyar katolikus rádióban és a Friss FM rádióban. A saját honlapunknak, a www.jak800.hu fennállásának 2 hónapja alatt, 10.000 látogatója volt, s 1.500 iskolának küldtünk tájékoztatót, illetve a vasi iskoláknak az ingyenes sporteseményekre meghívót. Próbáltunk országos médiumokat is megkeresni a beharangozásra, de kapcsolat híján nem sikerült, vagy nem foglakoztak velünk. Most már naivitásnak tűnik, de úgy gondoltuk mi szervezők, hogy a Jáki templom 800 éves jubileuma sok ajtót kinyit, patronáló nélkül is. Természetesen voltak szívmelengető példák, de az ellenkezőjére is voltak alkalmak. Felvállalt elvünk volt, hogyha a szellemiség, amiért itt mi összefogtunk, nem talál saját magának utat, akkor mi se politikai, se egyéb kapcsolati tőkét nem keresünk, mert azzal elért eredmény már nem az, amiért mi, én küzdünk. A felkért nagynevű művészekkel és Vasi művészeti csoportokkal is ugyanígy jártunk el. Elmondtuk mit szeretnénk, pénzünk nincs csak akaratunk és hitünk, ha egyetértenek velünk és vállalják ingyen köszönömért, akkor együtt leszünk Jákon, ha nem akkor további jó egészséget és sikereket kívánunk. És mellénk álltak a műsorban szereplő művészek.

A résztvevő látogatók számáról szeretnék ezután szólni és ennek fényében beszélni egy kicsit a mai magyar valóságról. A templomi programokat Vígh Andrea hárfaművész a Magyar Zeneakadémia rektora nyitotta és Kiss B. Attila, Kossuth díjas tenorunk zárta a Hazám, hazám áriával. A többi program is ezt a színvonalat képviselte. A templomban előadásonként 1.000 Ft-ot kértünk az egy órás koncertekért, a napijegyért mely átlagosan 3-4 órás programot takart, 2.500 forintos belépőt kértünk, melynek minden fillére a közel 800 éves már alig látható freskók megmentésére, restaurálására fordítódik. Nem egészen 190.000 Ft gyűlt így össze. Természetesen ingyen is be lehetett jönni, az előre bejelentkezők és adományozók után feltöltve a helyeket. Minden más rendezvény a kiállításoktól a sportversenyekig, a vasi művészeti csoportok fellépésétől, az íjász bemutatóig ingyenes volt!

A templomban összesen 300, pótszékekkel 400 ülőhelyet tudtunk biztosítani. A 150 főt ritkán talán szombat estére értük el. Szívmelengetőnek írom a következő történetet, mert amit azután írok az sajnos finoman szólva is lehangoló. Egy középkorú falusi ember, aki szívvel lélekkel segített rakodásban mondta: „megmondom őszintén még soha életemben nem voltam komolyzenei koncerten, de ha ezt tudom, hogy ilyen csodálatos akkor mindig elmentem volna, ahol csak lehetőségem nyílik rá.” Már csak áttételesen tudom, hogy nem egy fiatal, aki nem a műsorra jött csak segíteni ugyanezt a véleményt mondta el. Ha másért nem, csak ezért érdemes volt megrendezni ezt az évfordulót. És most jön a lehangoló rész. Az, hogy a megszólított 10-20.000-es (minimum és tényleges számból) ténylegesen, becslésem szerint összesen minden rendezvényt beleértve, talán most a vásári forgatagot nem számolva, maximum kétezren lehettek a három nap alatt sok mindent elmond. Ez a közöny, az embert egyszerre megrémíti és elkeseríti, mert a közöny sokszor rosszabb rombolóbb, mint az ellenzés. Ez számomra a lélek ürességét jelenti, ami sok minden következménye. Ez nem helyi, nem térségi, talán nem is magyar, hanem világjelenség. Mi kell egy mai embernek a komfortzónájához? iPhone, számítógép, sportautó, mutatós, lehetőleg márkás ruha és hasonlóak. A külföldi munkára elvándorlók zöme ezért megy ki „vendég”munkásnak. Tisztelet azon kivételnek akik, vagy azért mennek, mert tényleg a túlélésért küzdenek, vagy azért, hogy tapasztaljanak kint és hazahozzák a tanultakat, saját hazájukban kamatoztatva azt. Nemcsak a pénz léte, nem léte tarthat otthon egy embert, vagy küldhet el, hanem ez a leírt helyzet is. A gond ott is van, hogy az ilyen társadalomkritikát sem azok olvassák, akikhez ténylegesen szól, hanem a másik oldal, aki ezt úgy is tudja és tehetetlen ezzel a jelenséggel szemben. Én nem vagyok gyakorló hívő, de hiszek a lélek erejében, egy minden ember felett álló őspontban, egy közös tudatalattiban, és ha ezt színes lózungokkal, kampányokkal eltakarjuk ragadós cukormázzal, akkor az emberiségnek…

A leírtak mellett és ellenére az eseményen résztvevők életre szóló élményt kaptak, ha ma kellene kezdeni a szervezést, újra belevágnék a Jáki freskókat pedig meg fogjuk menteni! Már van is új ötletem!

Köszönöm mindenkinek a részvételt a jótékony alapon fellépő művészeknek nemes tettüket soha nem felejtjük el! Köszönöm a Jákiaknak, hogy befogadtak, segítettek! Remélem a templom alapító Márton, Marci bátyám nem azt üzeni fentről, öcskös ezt jól elszúrtad, hanem azt, jól van öcsém nem hoztál szégyent a Jákokra!

Szelestey P. Attila

Ják-Veszprém, 2014. április 28.

2014. május 13-án hatalmas megtiszteltetés ért. Ják község Önkormányzata és reményeim szerint lakossága, Ják község díszpolgára címét adományozta nekem. Ráadásul Dr. Rátkai László esperes-plébános atya is ezen a napon kapta meg-e kitüntető címet, aki 30 éve szolgálja az egyházközséget és annak hírneves templomát. A megtiszteltetést megelőlegezett bizalomként fogom fel, azon leszek, hogy e restanciát a jövőben ledolgozzam. Köszönöm.

Ják, 2014. május 14.

Templomi programok

Sport programok

Szabadtéri programok

Kiállítások és díjátadók

Szeretném megköszönni a támogatóknak a nélkülözhetetlen segítségüket! Kiemelt anyagi támogatónk a Nemzeti Együttműködési Alap volt, mellettük a Jáki Egyházközség Dr. Rátkai László plébános úr és Németh Erika vezetésével a Jáki Önkormányzat Szemes István polgármester úr irányításával, a Polgári Gazdakör, Rácz Károly elnökletével nyújtott hathatós anyagi és szervezési segítséget. A Veszprémi Nyomdakész Kft., Kész Ferenc vezetésével és a BÁVA Bt. serleg és érem szaküzlet, Tüskés Péterrel az élén magas színvonalú szolgáltatással és komoly anyagi hozzájárulással segítette a rendezvényt. A Jáki Nagy Márton Általános Iskola, Kozma Andrásné igazgatónő és Gálos Zsolt igazgatóhelyettes úr irányításával, épületének különböző célú felhasználását engedélyezte, mely nélkül gyengült volna az esemény színvonala. A szervezésben is élen jártak. A Jáki Önkéntes Tűzoltók, Kovács Ákos parancsnoksága alatt, szervezett, lelkes és felkészült csapata nélkül a technikai feladatok kivitelezése nem lett volna lehetséges. Legyen az sportesemény, hangverseny, vagy bármely egyéb feladat. Ilyen felkészült csapat mellett a jákiak nyugodtan alhatnak, bármikor szívesen vállalnék náluk vízhordó feladatot! A koordinálásban, napi feladatok megoldásában és bármi egyébben, Hende István tanár úrra számíthattam éjjel-nappal a közel két éves szervezés alatt. Kiemelem még Németh Zsoltot Jákról, aki a 800 perces focitornát szervezte, a Jáki Hírmondó csapatát, akik folyamatosan tájékoztatták a nagyérdeműt. Külön köszönet Németh Zsolt barátomnak Veszprémben, aki éjt-nappallá téve dolgozott a rendezvény honlapján, aktuális változtatásain. Nélkülözhetetlen segítséget nyújtott Némethné Szabó Csilla, a kiállítások rendezője, aki személyi asszisztensem volt a szervezésben és Merklin Tímea a Vas Népe napilap újságírója, aki folyamatosan tájékoztatta Vas megyét eseményünkről. Rajtuk kívül is számos segítséget, segítő szándékot tapasztaltam. Nagyon sokakat megérintett az a szellemiség, amit az ünneppel közvetíteni szerettem volna, még egyszer köszönöm nekik! Az évek múltával egyre közelebb kerülnek hozzám az itt élő emberek és amellett, hogy több, mint 100 km-re élek, ide mindig hazajövök, ugyanúgy, mint Jákfára, vagy Szelestére. Külön szeretném még megköszönni Morgós István sitkei, és Téttry Kálmán jákfai polgármester uraknak, a közel 10 éve tartó együttműködést, mellyel megtisztelnek és a régi Jaák föld mai együttműködésére való törekvésemet megértik és támogatják. Aki ismer, tudja, hogy semmiféle önös érdek nem vezényel, csak egyszerűen a régmúlt értékeit megismerve, látva és a ma sokszor sivár valóságát tapasztalva, próbálok visszanyúlni és valamiképpen élővé tenni a már-már elhaló értékeket. A fellépő vasi és országos hírű, jótékony célból fellépő művészeknek örök hála és minden-e kis köszönő levélben felsoroltnak örök barátság!

Tisztelettel: Szelestey P. Attila

A 800 éves évforduló megnyitó beszéde:

Tisztelt Egybegyűltek, Kedves fiaim, lányaim,
sok-sok évszázaddal utánam következők!

Eljöttetek hozzám vendégségbe, 800 évvel azután, hogy megalapítottam az Úr, azután a családom, azután minden itt élő férfiú és női személy dicsőségére ezt a monostort, amelynek templomában most ültök. Én itt sohasem ülhettem igazából, csak a kőrakások félig vésett faragványok között, de ti itt ülhettek 800 nagyon keserves, nagyon dicső, nagyon változó, nagyon megharcolt esztendő után, abban az Isten házában, amit én csak megálmodni tudtam, de teljes egészében meglátni soha. Most mégis büszke vagyok, mégis elégedett, köszönöm ezt az Úrnak és az Ő fiának, a Magyarok Nagyasszonyának, védőszentemnek, Szent Györgynek és minden valaha itt élő tevékeny, jó szándékú, igaz embernek, akik segítettek nekem, nekünk létrehozni egy olyan művet, mely örök. Köszönöm nektek is, akik utánam 800 évvel éltek, hogy annyi vész után még mindig áll a Templom! Nem akarlak benneteket untatni ilyen messzeségből, de annyit még engedjetek meg nekem a tapasztalat jogán, hogy intselek titeket a lényeg megragadására. Ne húzzatok szét, ne akarjatok mindig többet a másiknál, ne irigykedjetek, ha valakinek több jut. Lássátok én is estem bűnbe, hogy családom elől legyen, miden lehetséges eszközt felhasználtam, s voltam nemegyszer kegyetlen is. Védekezhetek úgy, hogy azt mondom, más is ezt csinálta, de erre mondhatjátok ti, hogy gyermeki dolog, ez a védekezés és igazatok van. Idővel mindenem elenyészett, mint mindenkié egyszer, bármekkora is volt egykoron. Egy maradt meg, amit egy közösségnek, közösen emeltünk, persze igazatok van ebben is volt önzés, hogy méltóképpen nyugodjak, de higgyétek el, ha most a ti korotokban itt megáll valaki, nem én jutok eszébe. Hanem amikor fölnéz, azt mondja, hihetetlen, de 800 éve is képesek voltak erre gépek nélkül, egyetemi doktorátus nélkül, XXI. századi technológia nélkül. Akkor ti a késői utódok miért ne lennétek képesek nagy és érdemes művek megalkotására. És itt a lényeg a hit, hogyha ők megtudták, mi is megtudjuk és a fiaink, lányaink, lányai és fiai is meg tudják csinálni összefogással, jó szándékkal. Kupán-Koppány és Vajk-István harcának véget kell érnie. A mi ősapánk István mellett állt és talán ő végzett Koppánnyal, de higgyétek el tisztelték egymást. István és Koppány a maga módján akarta emelni a hazát. Istvánt nyugat felé fújta a keleti szél, hogy jól döntött-e? - bízzunk benne, de hogy Koppány rosszat akart volna? - senki se higgye, őt a nyugati szél kelet felé fújta vissza. Ti most már maradjatok középen, máshol már nem lehettek otthon. Legyetek a híd kelet és nyugat között.

Ültettetek itt a dombon nyolc hársfát. Kívánom néktek, hogy érjék meg az ezer esztendős évfordulót és bizonyítsák, hogy mindig meg lehet újulni, ha szándék, tett, akarat összeér. Eljöttetek hozzám, vendégségbe, aminek nagyon örvendek, tartsatok meg jó emlékezetetekbe és úgy menjetek el innen, hogy érezzétek a Jó Isten Áldását, amit kérek rátok. Úgy menjetek el, hogy érezzétek, egy olyan nép gyermekei vagytok, akik itt ezen a földön, ebben a hazában olyant tettek, amit senki más nem tudott… megmaradni, alkotni és adni a világnak példát, hogy minden körülmény közepette, akarattal, tehetséggel és elsősorban szívvel, mindent túl lehet élni, sőt még adni is lehet másoknak belőle.

Áldjon meg az Isten benneteket, fiaim és lányaim!

A Jákok nagynak nevezett Mártonja az Úr megtestesülésének 1214. évéből.

Írta és felolvasta, a főszervező.